Maja szemszöge:
én nem értem miért büntet a sors - gondoltam magamban - talán, mert nem cselekedtem akkor mikor kellett volna, lehet hogy nekem kellett volna meghalnom a család tagjaim helyett??
"A repülőn ültem, csak 16 voltam, de én már nem akartam senkitől függni, egyedül akartam élni. Megakartam mutatni Anyámnak hogy igenis több vagyok mint egy semmire kellő ribanc - igen ám, csak apámra és a nővéremre nem gondoltam és a legjobb barátomra Ya Oura, aki mindig ott volt mellettem és tudom, most is ott lesz mikor vége lesz minden rossznak, mindennél fontosabb számomra, Ő a legjobb barátom - mikor leszálltam Londonban a gépről, visszakapcsoltam telefonom. 6 nem fogadott hívás 3x Ya Ou 1x Luca 2x Apám. Nem hívtam vissza őket, úgy gondoltam elég lesz akkor értesítenem őket mikor biztosan elhelyezkedtem. taxiba szálltam és mentem, mentem nem tudom hova csak előre. Már vagy fél órája mentünk a városban mikor szóltam a taxisnak hogy itt jó lesz. Kifizettem neki az utat, és mentem megint csak előre, mikor hirtelen megszólalt a telefonom, ismeretlen.
- Haló? Horváth Maja vagyok - mutatkoztam be illedelmesen
- Jó napot kívánok! Ivandavics Júlia vagyok. Egy rossz hírt kell közölnünk magával, most pontosan hol tartózkodik? Eltudna most jutni Pestre? - tette fel a kérdéseit a nő illedelmesen
- Most nem tudok Londonban tartózkodom per pillanat, mi történt?
- És feltudna jutni minél előbb Pestre?
- Miért olyan fontos most?? Mi történt? - kérdeztem kicsit ingerülten
- Elnézést nyugodjon le, amit most mondok kicsit felkavaró lehet számára. Az Apja és a nővére életüket vesztették egy autó baleset során. - amiket a nő mondott villám csapásként érték testemet "Életüket vesztették" csak ez a szó szerkezet játszódott le a fejemben újra és újra. A telefon kiesett a kezemből és én a földre rogytam. Ez nem lehet, ilyen nem történhet. - gondoltam magamban és 2 meleg kezet éreztem magamon amint hátulról átölel és felsegít.
- Ya Ou én.. én.. úgy sajnálom - kezdtem el zokogni
- Shhh... nyugodj meg nincs semmi baj, mi történt?? - kérdezte miközben még szorosabban ölelt"
Senkim sem maradt, mindenem elvesztettem, Ya Ou azóta híres lett, egyre kevesebbet találkozunk, és most végleg egyedül maradtam - gondolat menetemből 2 meleg kéz hozott vissza a való világba mint akkor 4 éve, és felsegített.
- Nyugodj meg, mostantól velem fogsz lakni és nem lesz semmi baj - próbált megnyugtatni. Ja és még 1 dolgot elfelejtettem említeni, a családomat kb. 2 hónapja gyilkolják, Anyámat is egy gyilkos ölte meg, a nagybátyámat is, a 2 unoka testvéremet, a mamámék már nem élnek csak 1 unoka testvérem maradt Oli akivel mióta ő is híres lett Ya Ouval együtt már nem is hív, nem keres, ahogy én sem, ritkán látjuk egymást, kevesebbszer mint Ya Ouval, mert míg Ya Ou minden 2. héten átjön ő még csak nem is keres, mondjuk már megszoktam, egy csőd tömeg vagyok. - mostantól többet leszünk együtt, megígérem hogy nem fogsz szabadulni tőlem egy hamar - villantotta be 1000 wattos mosolyát.
Ya Ou szemszöge:
A szívem szakadt meg látni ahogy a földön gubbaszt mint mikor az Apja és a nővére halálánál. Nem bírnám elviselni ha megint olyan mély depresszióba zuhan mint akkor. Abból sem tudom hogy hogy de valahogy kimászott, szegény kis csaj olyan törékeny, elég egyszer összetörni és többet biztos hogy nem bízik benned, szerencsére velem más volt a helyzet.
"Összejöttem vele, azt mondta próbáljuk meg, és mivel nem akartam megbántani belementem. Az elején mind ketten a fellegekben jártunk, de aztán kezdtünk eltávolodni egymástól, ezt szerintem ő is észre vette csak nem akarta szóvá tenni, így hát én léptem.
- Figyelj, ez így nem mehet tovább, eddig elválaszthatatlanok voltunk, és ahogy összejöttünk ez még jobban így lett, de ahogy megszoktuk egymást, ez rosszabb lett és félek ha most nem lesz vége akkor a barátságunknak is vége, félek hogy most már késő de bízom benne hogy még lehetünk jó barátok int ezelőtt, remélem te is így érzed és megérted - mosolyogtam rá
- nem Ya Ou egyel talán nem értem meg, nekem ez így jó volt tudod?! És nagyon sajnálom hogy nem tudtam kielégíteni az igényeidet - húzta fel magát
- De.. én.. csak kiforgatod a szavaimat!! - emeltem fel a hangomat
- Nem Ya Ou most hagyj békén, én most nem értelek, most mi a nem jó ebben?? - kezdett el sírni
- De most ne sírj kérlek!! Én csak azt mondtam hogy szerintem jó lenne azt most abba hagyni mivel tönkre fog menni nem csak a kapcsolatunk, de a barátságunk is - simogattam meg az arcát
- Ya Ou nekem ehhez idő kell - mondta és kilépett az ajtón..."
Nekem szerencsém volt mert másnap már jött is hogy igazam volt, és hogy ne haragudjak, és azóta jobb a barátságunk mint volt. És nekem megszakad a szívem hogy megint olyan helyzetbe került mint anno 4 éve, és még rosszabb hogy még valami gyilkos is üldözi őket Olival. De én megfogom védeni ezt a lányt az életem árán is...
Sziasztok!!! Itt jöttem egy új résszel :))) Bocsi hogy így késtem meg minden de semmihez sincs kedvem :D szóval nem tudom mikot jön a folyti... remélem megértitek..
Pux: Vikyy <3
